Összeroppant térdre, hogy mit tegyen. Szabó Pál: A trombitás | Nyugat | Kézikönyvtár

Egyetlen baja van. A futballpályára összeroppant térdre azért jött ki, mert használt bőrszegeket akart gyűjteni, azt hallotta valakitől, hogy a MÉH jó áron átveszi. Virágh ebben a pillanatban egy mintaszerű felhőfejessel a kapu jobb sarkába küldte a labdát, Mikor ifista korában hozzánk került, mindig összeroppant térdre tartotta a fejét, mert így könnyebben észrevette a járdán elgurult aprópénzt.

Próbáltam tornaszereket, fejelőállványt, egyik sem segített, Virágh csak akkor egyenesedett ki, mikor a dressze hátára biztosítótűvel egy tízforintost erősítettünk, úgyhogy csak a feje hátrahajtásával tudott meggyőződni róla: megvan-e még a pénz? Különben igazad van, nagyon jó focista.

Egy különös ajánlat

Összeroppant térdre megállapodtunk, hogy megpróbáljuk Virághot megszerezni a börtönválogatott számára. A szünetben gyorsan leprioráltattuk, de a fiatal csatár lelkiismeretét semmiféle bűn nem terhelte, még közveszélyes munkakerülés címén se lehetett elvitetni, mert dolgozott a Kőbányai Kátrány Vállalat narancsszörp részlegén. Öreg édesanyjával lakott együtt, a néni úgy volt értesülve, hogy a fia nem keres pénzt a futballal, sőt jelentős összegeket fizet azért, hogy játszhasson, Virágh így indokolta, hogy nem ad haza egy fillért sem.

Hogy támogatni tudja a fiát, hetvenöt éves kora ellenére egész nap fonalat mentett, este pedig kisegített egy kazánkovácsnál. Virághgal szemben a szokásostól eltérő szervezési módszert kellett alkalmaznunk. Az edzőmérkőzés után megvártam a börtön szolgálati kantinjában.

Virágh először csak egy fél adag körömpörköltet akart enni, de mikor meghallotta, hogy én fizetem a cechet, rendelt hozzá három kolozsvári töltött káposztát, sóletot sok tejszínhabbal, és aranygaluskát forró fokhagymás libazsírral. Evés közben előhoztam az ügyet: — Ne légy rosszul az örömtől, Zsigmond, de nem lehetetlen, hogy átkerülsz a magyar börtönválogatottba! Jövendő egyesületem, melynek színeiért élni-halni akarok!

Van szerencsém közölni Önökkel szolgáltatásaim árát, azzal összeroppant térdre megjegyzéssel, hogy irányáraknak tekintendők, a különféle helyi körülmények: rossz időjárás, lejtős pálya, kampós fűszálak százalékot emelhetnek rajta.

A nevére már nem emlékeztem, hiába jegyeztem meg még a beosztási ceremóniáján. Nem köszöntünk egymásnak a folyosón, és nem beszélgettünk. Nem is jelentett többet, csak egy fiú volt, akivel volt egy közös emlékem egy esős napról. Nem jelentett semmit, amíg össze nem futottunk az iskola utolsó napján az igazgatói irodában.

Étrend és ízületi fájdalmak kezelése 25 forint 40 fillér. Rövid vágta: 42 forint 30 fillér, ugyanez labdával 57 összeroppant térdre 90 fillér.

Csel: 18 forint, ha cselsorozatban kerül alkalmazásra, 30 százalékos engedmény. Forintos labda: 1 forint 50 fillér. Gól: közvetlen közelről forint, távolabbi sustastin kenőcs ízületekre ár méterpénz. Mondanom sem kell, milyen elkeseredéssel olvastam végig, aztán lecsaptam az asztalra az üzleti kártyát: — Összeroppant térdre hol a szív? Hol a lelkesedés?

Párhuzamosok

Virágh a fejéhez kapott: — Hát nem elfelejtettem? Virágh a pénzért tökéletes árut szállított, csak a mérkőzések után, az elszámolásnál adódtak viták. A középcsatár kevesellte, amit kapott, magából kikelve ordítozott: — Az a keresztlabda maguknak nem ért meg ötven forintot? Nekem többe van! Legközelebb csináltassák a Szendrővel, az rúg maguknak bagóért, de meg is nézhetik. A viták úgy elmérgesedtek, hogy már az edzőmérkőzések során át kellett térnünk a kézikasszás készpénzfizetéses rendszerre.

Ha teszem azt, Virágh taccsot dobott, elhajította a labdát, utána odament a partvonal mellett helyet foglaló pénztárosnőhöz, és biccentett: — Kezit csókolom, Virágh Zsigmond vagyok, egy partdobást hajtottam végre, tizennégy forint negyvenöt fillér jár nekem. Van ötfilléresem, tudok visszaadni. Aláírta a nyugtát, a pénzt egy csekklapon feladta OTP-folyószámlájára, és csak aztán kapcsolódott bele újra a játékba.

A következő labdaérintésnél megismétlődött a jelenet, emiatt Virágh játéka kissé szaggatottá vált, de legalább el lehetett kerülni az anyagi természetű vitákat. Mérkőzés után Összeroppant térdre aláírta az összesített elszámolást, a fürdőben megtöltött két demizsont forró vízzel, hogy otthon összeroppant térdre se kelljen pazarolni a gázt, és hogy mit tegyen hazament.

A középcsatár harmonikus életét egy váratlan tragédia zavarta meg. A túlzásba vitt fizikai munka megbosszulta magát Virágh néni öreg szervezetén, egyik este, mikor kisegített a kazánkovácsnál, elszédült, és fejbe vágta hogy mit tegyen a húszkilós Népszava-kalapáccsal.

Szabó Pál: A trombitás | Nyugat | Kézikönyvtár

Az ütés szörnyű erejéről elég annyit mondani, hogy az öregasszony arra vetemedett, hogy villamospénzt kért a fiától, és arra is célozgatott, hogy szeretne elmenni moziba; másnap temették. Virágh egy darabig megtartotta a lakást, ami rengeteg gonddal járt, néha mérkőzés közben is otthagyta a pályát, mert nem emlékezett rá: kikapcsolta-e a hogy mit tegyen

A Tisza. A Tisza és mellékfolyói.

Nem bírta az állandó idegfeszültséget, inkább eladta a lakást, és albérletet keresett, de mindegyiket túl drágának találta. Végül is a Népstadion egyik pénztárfülkéjébe költözött be, és mivel innen rá lehetett látni a Stadion nagy órájára, Virágh a családi vekkert is eladta az Ecserin. Mikor hűvösödni kezdtek az éjszakák, Virágh az egyik edzés után félrevont. Nem követtél el semmiféle bűncselekményt, senkinek sincs joga téged börtönbe zárni. Majd összehozok valamit. Másnap reggel közölték az újságok, hogy egy Virágh Zsigmond nevű egyén feltörte a HÉV-végállomás automatáit, és a fiókokból nagyobb mennyiségű dobozos albán muskátlilekvárt lopott.

Először elmeszakértők vizsgálták meg, mivel nem találtak nála semmiféle elváltozást, a délutáni rabomobillal már be is érkezett összeroppant térdre börtönbe. Így el lehetett mondani, hogy a börtönválogatott játékosállományának toborzása és megszervezése sikeresen befejeződött, a többi munka már nagyrészt az edzőre várt.

Paprikás valaha a magyar válogatottat irányította, és híres volt sajátos kemény módszereiről. Edzői összeroppant térdre kutyakorbácsot, spanyolcsizmát és ujjszorítót hordott, valamint minden játékos számára egy szájpecket.

Ha egy gombostüt leejtettek volna a szobában, messze hallszik okvetetlen, olyan csend volt. Elmerülve, kéjjel, lélekzet-visszafojtva hallgattak mindannyian. A Vratarits nyitott ajkára rászemtelenkedett egy légy, nagyon zavarta, még se merte elhesselni. Nem volt itt bátorsága senkinek, még csak megmoczczanni is.

A futballisták nem rajongtak érte túlzottan, mikor leköszönt a tisztségéről és külföldre szerződött, indulásnál elromlott a mozdony, hogy hogy mit tegyen maradjon itthon, a volt játékosai tolták el a vonatot Budapesttől Hegyeshalomig. Mi úgy ítéltük meg, hogy a mi emberanyagunkhoz az ő módszerei lesznek a legmegfelelőbbek, és üzentünk érte. Hogy mit tegyen sokat hányódott, utoljára egy kis dél-amerikai országban, Simoniában működött mint szövetségi kapitány, elfogadta az ajánlatunkat, de közvetlenül hazatérése előtt belekeveredett a Simonia—Vizesföld háborúba.

Ez a háború amiatt tört ki, mert a két ország labdarúgóinak találkozóján a partjelző fordítva ítélt meg egy taccsot, a nagykövetek a pálya felezővonalánál átnyújtották a hadüzenetet, negyedórával később mindkét ország fővárosát szétbombázták az ellenséges repülőkötelékek, lángokban álltak az ültetvények, és mind Simoniában, mind Vizesföldön letartóztatták a baptista fogorvosokat.

Nekik ugyan semmi közük nem volt a futballmérkőzéshez, de ezekben az országokban elképzelhetetlen volt valamirevaló háború a baptista fogorvosok letartóztatása nélkül. A népakarat Lopez III-at, a válogatott csapat jobbfedezetét állította a simoniai hadsereg élére, ő volt az egyetlen ember Simoniában, akiről fel lehetett tételezni, hogy hogy mit tegyen tud szervezni egy hogy mit tegyen támadást. A jobbfedezet maga mellé vette régi edzőjét is, Paprikás tábornoki rangot kapott.

A lovassághoz osztották be, de itt nem sokáig maradt, mert a méneskari tisztek tűrhetetlennek találták azt a modort, ahogy a lovakkal beszélt.

Paprikást jobb híján a Simoniai Távirati Irodához helyezték. Vértől kissé csúszós pálya, kétmilliárd néző. Mindkét csapat támadó taktikával játszott, de a mezőnyháború alapján a simoniai csapat győzelme reálisnak mondható. Sikerült igazolnunk a partdobás jogosságát, a hősi halottak tiszteletére maga a köztársasági elnök fogja végrehajtani. A börtön vezetői ünnepélyesen fogadták, megkötötték vele a szerződést, mikor szóba került, hogy milyen időtartamra szóljon, Paprikás húsz évet kért.

Paprikás minden teketória nélkül a tárgyra tért, átnézte a börtönválogatott edzésnaplóját és felkészülési tervét, a játékosok fizikai megterhelését túlságosan könnyűnek találta. Márpedig ha a játékosban az edzés után maradt annyi erő, hogy meg hogy mit tegyen törölni az orrát, azt a napot az edzés szempontjából elveszettnek kell tekintenünk! A játékosok számára összeroppant térdre következő napirendet állította össze: nulla órakor ébresztőt fúvatott, aztán rövid bemelegítés következett, a masszázst egy régi deresen végezték.

Reggeli után a védőjátékosok felcsatolták a gyalogsági ásót, és gyakorlatképpen sündisznóállást építettek ki a tizenhatos vonala mentén.

A börtönválogatott

A csatárok feladata jóval egyszerűbbnek bizonyult: összeroppant térdre megerősített szögesdrót állványokat rohamoztak meg, majd felszedve egy kétszáz méter hosszan elterülő aknamezőt, már csak egy magasfeszültségű elektromos vezetéket kellett leküzdeniük, hogy eljussanak a gólvonalig, és berúghassák a kőből faragott labdát.

Mint látható, Paprikás sikerrel alkalmazta a vizesföldi hadjárat tapasztalatait. Bevezetésképpen tréfás ügyességi gyakorlatokat végeztetett a játékosokkal: rabló-pandúr gázálarcban és összeroppant térdre, métajáték nyolcvankilós bilincsgolyóval.

Elégedett mosollyal nézte, hogy az edzés befejezését jelző sziréna után a fiúk nem tudnak lemenni a pályáról. A összeroppant térdre erőben levők még elvonszolták magukat a gólvonalig, és lefeküdtek a kapuhálókból hevenyészett függőágyakra, a másik fele oxigénsátorban gyűjtött erőt, doktor Sámán Ubul — ezelőtt Schön Ubulnak hívták, de közben hogy mit tegyen — negyedóráig kereste a pulzusukat radar lehallgatókészülékkel.

A délutáni edzéseken fokozódott a munka mennyisége, ugyanis Paprikás az ebédszünetben átnézte a nemzetközi sportsajtót, és ha valahol hogy mit tegyen olvasta, hogy az edző összeroppant térdre kilométert futtatott a játékosaival, úgy érezte, szakmai önérzetének tartozik annyival, hogy az ő csapata legalább hetvenötöt fusson.

Délután ötkor takarodót fúvatott, utána végigjárta a összeroppant térdre, de néha éjszaka is meglepetésszerűen riadót rendelt el, úgy ellenőrizte, nem élnek-e a játékosok kicsapongó életet. Hiába magyaráztuk neki, hogy a börtönben ennek kevés a valószínűsége, Paprikás ragaszkodott ezekhez az ellenőrzésekhez.

Paprikás edzésmódszereit nem fogadta egyhangú lelkesedés. Mikor elterjedt a hír, hogy kísérletképp bevezetik a nemzetközi csererab intézményt, tömjén, mint gyógyszer ízületekre lehet hogy mit tegyen mit tegyen venezuelai ólombányákba vagy trópusi erdőirtásra, a játékosok megrohantak, hogy segítsem elintézni az áthelyezésüket, de ezt a mozgalmat később a felettes hatóságok lefújták.

A börtönújság sportrovatában Kertész Kamill primitívnek nevezte Paprikás edzői módszereit, bebizonyította, hogy már a tizenötödik századbeli japán futballedzők bővebb taktikai repertoárral rendelkeztek, mint Paprikás.

Szabó Pál: A trombitás

A mesteredző bosszúból elintézte, hogy a pályagondnok korcs kutyáját ezentúl Hogy mit tegyen hívják. Nekem is voltak fenntartásaim, túl egyhangúnak találtam az edzésanyagot. Egyik nap megkérdeztem Paprikástól: — Mester, mikor ad a játékosoknak labdát? Megdöbbenésemben csak makogni tudtam: — Hogyhogy minek? Hát azzal összeroppant térdre a futballt!

Én kitiltottam a pályáról a labdát. Összeroppant térdre egy-két játékos, aki megpróbálta becsempészni, hogy emelgessen vele vagy passzolgasson, de nyugodjon meg: mind megkapta a magáét.

Még az ólommellényüket is átizzadták. És mi lesz a híres magyaros technikával? A mérkőzések sorsát ma már nem egy-egy technikai trükk dönti el, hanem az állóképesség és az erő. Képesek-e a játékosok arra, hogy egy ellenük megítélt szabadrúgásnál két-három hogy mit tegyen is a nyakukba vegyék, hogy minél tömörebb és magasabb legyen a sorfal.

A magyar történelem tizedei | Digitális Tankönyvtár

Képesek-e a játékosok annyit futni, hogy az ellenfél elszédüljön tőlük. Erre az alapra kell építeni, éppen ezért a labdáról ne beszéljen nekem, gyűlölöm a labdát. A küldöttség eredetileg huszonhárom főből összeroppant térdre, a tizenhat játékos mellett a csapattal utazott: Paprikás Oszkár mesteredző, H. A huszonnegyedik tag Sefcsik Sándor alezredes, a küldöttség parancsnoka lett. Kijött az egyik edzésünkre, leült a kispadra, de háttal a játéktérnek.

Én hogy mit tegyen furcsának találtam, de azért próbáltam elbeszélgetni vele. Mindig vonzott a repülés, már fiatal koromban tanulmányoztam az aerotechnikát. Káposztalepkéket szállítottam exportra.

Vigasztalni próbáltam: — Nem baj. Attól még szeretheti a futballt. Szerintem, ha már sportolni kell a raboknak, sokkal megfelelőbb lenne a zsákban futás vagy a kötélhúzás, nem is beszélve a lepényevésről, mellyel legalább egy étkezést is megtakaríthatnánk.